Idén nyáron iskolánkban pályázatot hirdettünk. A felhívás így szólt:
Írd meg nekünk a legmeghökkentőbb, legviccesebb, legmegrázóbb nyelvtanulással kapcsolatos történetedet! A tíz legjobb sztorit 5 000 Ft kedvezménnyel jutalmazzuk, amit a nyertes beválthat bármelyik 2011-ben induló, 80 órás, nagycsoportos nyelvtanfolyamra, emellet pedig a Ring Nyelvstúdió honlapján is olvashatóak lesznek majd az írások. 2011. augusztus 27-ig várjuk a történeteket a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. e-mail címre! Pennára fel!
A következő remek történeteket kaptuk:
"Kedves Ring!
Az én történetem talán már nem is annyira a nyelvtanuláshoz, hanem a nyelvtudáshoz kötődik, de biztos vagyok benne, hogy kellő szorgalom és ráfordított idő segítségével bárki megtapasztalhatja :) Pár éve felsőfokon beszélek angolul, és gyakran előfordult már, hogy angolul álmodtam. Az egyik ilyen alkalomnál álmomban egy olyan angol szót használtam, aminek tudatosan nem voltam tisztában a jelentésével, csak az álmom kontextusából tudtam ébredés után kikövetkeztetni. Rá is kerestem reggel egy online egynyelvű szótárban, és láss csodát, stimmelt a szótárban leírt jelentés az álmomban használt jelentéssel :) Valószínűleg valahol olvastam már az adott szót, de a mai napig ötletem sincs, hogy hol... Egy másik vicces sztori nem álmomban, hanem alvás közben történt. Egyik nyári éjszakázásnak hála napközben aludtam, olyan kora estig kb. Másnap találkoztam a barátaimmal, és az egyik srác kérdezte, hogy emlékszem-e rá, hogy előző nap délután beszéltünk telefonon. Automatikusan rá is vágtam, hogy de hát én akkor aludtam. Erre elmesélte, hogy az egy dolog, de felhívott, és fel is vettem a telefont, csak nem a várt módon szóltam bele, hanem először csak álomtól nyöszörögve feleltem a kérdéseire, aztán meg elkezdtem neki angolul hablatyolni (ez az alvó üzemmódban lévő hangomon eléggé kivehetetlen lehetett), és mondta, hogy ugyan csak szavakat tudott kivenni belőle, de angolul motyogtam. Aztán megnéztem a telefonomat, és tényleg ott volt az előző napi hívás a sráctól... Ugyan ezek a sztorik nem kifejezetten nyelvtanulással kapcsolatosak, azért remélem nem bánjátok, hogy leírtam őket :)
Üdv, Adri"
"Tavaly decemberben került sor a céges rendezvényünkre. Francia cégnél dolgozom, és tavaly először részt vett a francia vezérigazgatónk is a bulin. Nagyon sasolt már a vacsora közben is, de nem foglalkoztam vele. A vacsi után kimentem a dohányzóba cigizni, majd 2 perc múlva leült mellém és csak hallgatott. Én rendesen zavarba jöttem, és próbáltam némi infót előkotorni a középiskolai angol tudásomból, ami már jó régen volt, és már el is felejtettem; szóval gondoltam így nyitásnak megkérdezem hogy " Hogy vagy?". Erre megszólaltam hogy " How OLD are you?" Pfffffffffffffffff. Ő válaszol kissé meglepetten hogy "62." És az a vicces, hogy nekem csak ekkor esett le, hogy én mit is kérdeztem....... Aztán ittam egy pohár pezsgőt, és szinte folyékonyan ment az angol, úgyhogy ma már csak ő is kacagva gondol vissza erre a sztorira/ remélem/. Ennyi lett volna az én legviccesebb és egyben legkellemetlenebb angolos sztorim.
Üdv: Gere Szilvia"
"Még az NDK-s időben történt,Drezdába voltunk egy barátommal,aki egy szót sem beszélt németül. Az volt a hepije,ha akar vele beszélni valaki tanuljon meg magyarul.Egy koncerten voltunk stadionban, az én német tudásom akkori TIT nyelv tanfolyamnak megfelelő(,hat hetes) alsó kezdő kategóriának mondható volt.Mellettünk egy nagyon szép, igazi németes külsejű ,hosszú,szőke hajú kék szemű aranyos lány ült.18 éves voltam akkor,Ő talán 16-17.Kezdtem ismerkedni vele, dicsértem milyen szép a haja meg a szeme meg egyáltalán,mosolygott rám néha elnevette magát de nem szól semmit.Jó félórás erőlködésem után ,mikor már a megtanult néhány száz szókincsemet kimerítettem,megszólalt magyarul:ne fáraszd magad én is magyar vagyok....mondanom sem kell égtem mint .a Re..."
"Kedves iskola!
Amikor olvastam hirdetésüket, visszagondoltam főiskolás éveimre, és két sztori is beugrott. Tudom, hogy ma már nem divat, de én valamikor orosz szakot végeztem Egerben, az egyik kedvenc városomban. Abban az időben két nagyon fontos alapkönyvet használtunk, az egyiket Pethe István írta, ha jól emlékszem, a másikat pedig egy Medve Zoltán nevű illető. Ezek nélkül a kiadványok nélkül mozdulni sem tudtunk, majdnem napi szinten alkalmazták őket a tanításban. Leendő pályánk már akkor is elnőiesedett, úgyhogy a végzősök csoportjában is csak lányok voltak. Tőlük hallottuk ezt a történetet. Mit ád Isten, a sok fiatal lánynak egy nagyon jóképű, szintén fiatal férfi tanáruk volt, aki azonban nem nagyon értette a tréfát. Az egyik óra végén felszólította a társaságot, hogy dolgozzanak a Pethe könyvből. "Nincs itt a Pethéjük? Akkor vegyék elő a Medvéjüket! " Azt hiszem, kommentárt ehhez nem kell fűzni, a lányok vérvörösen vergődtek a padokban, egyedül a tanár úr nem értette, hogy mi bajuk...Én viszont a mai napig mosolygok, ha eszembe jut ez a történet. ( Egyszer én is az egri gyógyszertárban felejtettem a Medve könyvemet, és kicsit se néztek, amikor üvöltve visszafutottam, hogy "Jaj, a Medvém!!!) A másik eset velem és csoporttársaimmal esett meg. Vlagyimirban voltunk részképzésen, amikor elhatároztuk, hogy felderítjük a várost. Felszálltunk a trolira. Az első állomáson bemondták:" Do Ribinki! " Érdekes neve van a megállónak, gondoltuk. A ribina egy orosz fafajta ugyanis. Következő megálló újra: "Do Ribinki!" Beakadt a szalag? -gondoltuk, mivel gépi hang ismertette a megállókat. Harmadik megálló: " Do Ribinki!" És így tovább, kb. 8 megállón keresztül, és mi végig tanakodtunk, hogy mi lehet az oka a jelenségnek, míg végül a troli megállt és bemondták: Kafe Ribinka! Nagyon megszégyenültünk. A 8-as troli, amin utaztunk, általában körjárat volt, de néhány jármű csak a város közepéig közlekedett, ami a Ribina kávéház mellett volt... Figyelmen kívül hagytuk a "do" elöljárószót, ami a magyar " -ig" ragnak felel meg...Csak 20 éve tanultunk oroszul... Poénnak mindenesetre jó volt, legalábbis nekünk...Sok időt töltöttem még abban a városban, sokszor utaztam még el a kávézó mellett, de akár körjárat volt a troli, akár nem, a sztori mindig eszembe jutott...
Üdvözlettel: Andrea"
